Kesely lábú lovam titánból

A teherautó őrülten régi eszköz. Látatlanban tippeltem volna egy 19. század közepét, ezért meglepett, amikor kiderült, hogy a gőzhajtású fardier nevű jószág 1769-ből minden autók és teherkocsik atyja. Pedig a Gépek és képekben vagy valamelyik másik gyerekkori autós ismeretterjesztő képeskönyvben még volt is róla rajz. Azért akkoriban még minden gőzjárgány a jövő eszközének számított. Az első rendes teherautóra durván száz évet kellett várni, ez viszont már nagyban hasonlított egy mai pickupra. 


Attól, hogy a teherautók léteztek, a világ lassan kezdett változni. Az első világháború a vasútról és a fogatolt lovaskocsiról szólt. Na jó, meg ott volt még az a rockzenekar nevű Habsburg is casus bellinek. A Katonai Logisztikában - van ilyen folyóirat! - megjelent 2016-os cikkben Farkas Zoltán és Hegedűs Ernő arról írnak, hogy csak a brit és amerikai ipar tudta elég terepre is alkalmas motoros járművel felszerelni a sereget. A többi résztvevő fogatozott ezerrel. Sőt, ugyanez a cikk írja azt is, hogy a második világháború legvégéig fontos szerepük volt a fogatoknak. A kivétel továbbra is az amerikai haderő. Szóval, amikor világháborús filmet néztek, és a katonák platóról nézik a tájat, akkor jusson eszünkbe, hogy ők a szerencsések.

„Németország 514 000 lóval lépett be 1939-ben a háborúba. 1941.  június 22-én a Szovjetunió megtámadásakor 750 000 lóvontatású  löveggel és járművel rendelkezett... A rideg orosz tél és az  ezzel járó ellátatlanság megtizedelte a lóállományt. 1941 decemberében és 1942 januárjában 179 000 ló hullott el a fronton... A német hadsereg 1000 lovat vesztett naponta. (...) A németek a háború során átlagban 1100 000 lovat tartottak harcrendben."

Ennyit a lovakról. A vonatkozó Katonai Logisztika lapszámot itt találjátok egy csomó PDF-be mentett cikkel. Van anyag a magyar páncélautó gyártásról is 1916-tól napjainkig.

Mindenki feje felett

Még zajlott a második világháború, amikor a General Motors bemutatta a Futurliner nevű teherautóját. A három és fél méter magas, tíz méter hosszú járgány úgy nézett ki, mint egy nagy, ablakok nélküli busz. Az oldalát felnyitva viszont színpadot lehetett kibontani belőle és a tetejéből kiemelkedett a saját kis térvilágítása is. 


Több gép készült, mindegyik egy-egy technológiai témát mutatott be. Együtt olyanok voltak, mint egy utazó kiállítás. Az ötvenes években erre is használta a GM a teherautókat. A látványosság neve az volt, hogy Parade of Progres. A parádé szó minden értelmében alkamazható a Futurelinerekre, még a tuningolt verziók sem tudtak nyolcvannál gyorsabban menni. Az eredeti terv szerinti kocsik pedig még virágkarneválabb sebességre voltak kalibrálva.

Az atomautókkal most nem foglalkozunk. Voltak ilyen ötletek, de nem volt reális lehetőség. Ellenben a másik nagy amerikai autós cég 1964-ben előrukkolt egy gázturbinás kamionnal. A Big Red nevű duplapótkocsis jószág akkortájt hosszúnak számított, de azóta az ausztrálok egyes utakon engednek 53,5 méteres szerelvényeket is. Azért abba erős belegondolni, hogy kamionon lépdelve elmehetnék a lakásomtól a sarki boltig.

Koncepcióautó tervezőjének semmi sem drága. Nem a hatszáz lóerős gázturbina az igazán izgalmas benne, hanem a nagy üvegportál mögé helyezett, Kirk kapitány pultját idéző műszerfal mögé ültetett sofőr helye. Ez persze a hátránya is, ha a padlóba süllyesztett pedálokat nyomó láb látszik, akkor reggel a melót cipőpucolással kell kezdeni.


A kamion amúgy több mindennel volt felszerelve, mint egy átlagos egyetemista albérlet. Minihűtő, elektromos sütő, folyó hideg és melegvíz, vécé, gombnyomásra nyíló ajtók, ablakok, a kabinból leereszkedő létra. A Big Red sorsát persze megpecsételte, hogy drága volt és minden államban más előírások vonatkoztak a gázturbinákra. A bemutatóvideó, ami fent van a YouTue-on, ma is lenyűgöző. 

Ironikus persze, hogy ugyanez a szabályozásbeli káosz miatt esetleges, hogy az okostelefonunk tud-e hívást rögzíteni. (Leginkább nem.)

Ha nem vigyázol felszáll

Azt űrkorszak terméke a Chrysler Turbo Titan III is. A hosszas ismertetés helyett - ez is egy nagyon szép, nagyon nem sikeres gázturbinás autó volt -, nézzétek csak meg a kormányát. Igen, az olyan, mint két beépített salátakeverő.

Kimaradt valaki? Hát persze, a GM, nekik csak a tíz évvel korábbi terveikről volt szó. A hatvanas évek közepén pedig bemutatták a Bisont, ami a magassága miatt inkább hangyászra emlékeztet, de az emberek többségének a hangyászról nem a méltóság ugrik be. Amúgy tévesen. 

A korábbi gépek magasak voltak, jó kilátást biztosítottak, hogy a sofőr figyelemmel tudja követni, mi történik előtte. Ez egy olyan elv, ami mintha ma is érvényesülne a kamiontervezésben. A Bison inkább a dugjuk el a vontatót a pótkocsi alá iskolának egy korai példánya. A korábban ismertetett extrák mellett - ez tényleg kezd olyan lenni, mint egy Patreon oldal leírása vagy egy teleshop reklám - a kedves vásárló kapott még kapcsolható összkerekes kormányzást, még azt is kiválaszthatta, hogy az első és hátsó tengely kerekei ugyanarra vagy ellenkező irányba forduljanak. Emellett volt a sofőr által kapcsolható homokszóró a csúszós téli utakra, konyha, dupla gázturbina, jövőszagú wunderbaum. 


A mélységi versenyt, bár meg se hirdettük, a Steinwinter 1983-as Supercargo nevű terve nyeri meg. Szerintem mindenki ismeri a nagyon alacsony építésű reptéri vontatójárműveket. A többség titokban vagy bevallottan vágyik egyre. A Steinwinter vontatója 1170 milliméter magas. Érdemes hozzátenni, hogy a Ford GT40, ami egy versenyautó és egy palacsinta szerelemgyereke is csak 1029 milliméter. A vontatót szépen be lehet tolni a pótkocsi alá, a sofőr pedig egy kis szélvédőn és nem túl nagy tükrökön keresztül próbál tájékozódni, hogy mi történik körülötte. Az ötlet előnye, hogy többféle felépítményt is lehetett volna Supercargóra pakolni. El tudott vinni egy konténert, el tudott húzni egy utánfutót, tán még buszt is lehetett volna belőle csinálni.

A hátránya viszont az, hogy míg az eddigi autók a sofőr kényelmét próbálták növelni, ez a gép jelentősen visszavágta azt. A belső csodás volt, versenyzett a korabeli sportkocsikkal. A vezetést azonban stresszesebbé tette a vacak kilátás. A gép a The Highwayman című sorozatban feltűnt, de még azt se érte el, hogy emlékezetes filmes kocsi legyen belőle. Ez a sors az Optimus Prime-ot játszó Peterbilteknek (Freightliner és 379) vagy a Knight Rider mobil bázisát játszó GMC General kamionoknak jutott. Esetleg a Banditáék meg a Gumikacsa kocsijainak, de erről már az előző részben szó volt. 

KITT játszol

És ha már ennyit beszéltünk kamionokról. A legszebb és valószínűleg a legdrágább teherkocsi (+tartozékok) az Ecurie Ecosse versenycsapat egyedi autószállítója, ami három versenyautót, a csapat tagjait és egy műhelyt cígölt végig a világon rendkívül stílusosan. 2013-ban pár más, a skót istállóhoz tartozó autóval együtt 8,8 millió fontért kelt el a Bonhams aukcióján. 


Képek

Fardier - Wikimedia Commons

Futurliner - Library of Congres / közkincs

Ford Big Red - ClassicCars Wiki / Carstyling.ru / csak bízni lehet benne, hogy ez valaha Ford sajtófotó volt

Turbo Titan III - Trucksplanet, ez legalább garantáltan reklám volt

GM Bison - Wheelsage 

Supercargo -  Rob Croes  // Nationaal Archief // Wikimedia Commons

Ecurie Ecosse - Bohnams, sajtófotó

Tier Benefits
Recent Posts