Lakótársakkal szép az élet ( vagy nélkülük)
 
 

Biztos nagyon sok ember életében volt olyan rövidebb vagy hosszabb időszak, amikor a szüleitől elköltözve lakótársakkal volt kénytelen összebútorozni. Nos, az angol életem előtt olyan elkényeztetett helyzetben voltam, hogy soha nem került sor kollégiumos kalandokra, pedig ott megedződtem volna, már ha lehet erre gyúrni. Viszont a külföldre költözésemmel számos új helyzet jött be az életembe, és most itt a felbukkanó néha rémes de néha aranyos lakótársakra gondolok. 

Az én Liz lakótársam az apjával éjszakázik

Az új angol életem nagyon ígéretesen indult, ugyanis egy kisvárosban kifogtam potom 300 fontért egy tűrhető szobát. Azonban a másik kettő háló még üresen tátongott egy-másfél hónapig, így egy szoba áráért laktam egy házban. Már éppen magaménak éreztem az egészet, amikor egy nap jött a koppanás.

Szóval a főbérlőm minden előzetes bejelentés nélkül beállított. Természetesen a legjobbkor, mert éppen tusolás után voltam, törölköző turbánnal a fejemen. Közölte, hogy jött egy új lakó, most legyen Liz a neve. Én meg lefagytam meglepődöttségemben.

-Mikor költözik be, jövőhéten?

-Nem, most. Már itt is van.

Szóval Liz nagy mosollyal begurult a bőröndjével és innentől minden más lett. Drasztikus változások következtek: 

1. A hűtőben a három polc helyett ( pont annyi polc, ahány szoba) már csak egy lett az enyém.

2. Nem énekelhettem hangosan a tus alatt csak úgy, mert papír vékonyságú falak voltak. Ellenben ő nem fogta vissza magát.

3. A takarítás mennyisége nem feleződött, hanem megkétszereződött. Mert utána is takaríthattam.

Egyébként Liz egy nagyon bájos ámde annál rendetlenebb teremtés volt. Szerencsémre fogorvosi rendelőben dolgozott, így amikor kis baleset érte a nyúlfogamat akkor nyugodtan fordulhattam hozzá. Ja és portugál-angolai vér csörgedezett benne, ami egy egészen érdekes akcentussal ruházta fel. Meg olyan rafinált volt, hogy a pasiját a mostohaapjának állította be. De én tudtam, hogy nem az, mert ki az isten alszik és dorbézol a majdnem apjával 26 évesen?

Ennek a Liznek eléggé furcsa dolgai voltak. Ahogy mondtam, szeretett énekelni. Egyszer főzésem közben hazajött, berohant a fürdőszobába ( ami a konyhából nyílik) és nyitott ajtónál rendezte folyó ügyeit és még énekelt is közben. Csak a periférikus látásommal észleltem az eseményeket, és elhűltem. 

Egyik idegesítő szokása az volt, hogy a sütőben hagyott lábasokat, tele kajával, ami már a romlás és bomlás szélén voltak. Szóval minden alkalommal ha sütni szerettem volna, ki kellett pakolnom az egész tűzhely tartalmát, ami eléggé idegesítő rituálé.

Minden kedden nagytakarítást végzek, és ő pont akkor a vége felé hazaér a munkából. Mivel alig találkozunk a különböző időbeosztásunk miatt, így a heti három alkalomból egyszer úgy lát, hogy porszívózok, súrolok mindent amit lehet és azt mondja, hogy álljak már le, ne fárasszam magam, meg állandóan csak takarítok. Belőlem milyen jó feleség lesz- hallottam folyamatosan tőle. Köszönöm Liz, de ellenben veled igyekszem megóvni a kis házunkat a csótánytól, patkánytól és egyéb házi kedvenctől. És mikor végeztem a takarítással, pont akkor áll neki a főzésnek és akkor utána a konyha úgy néz ki, mint kettő órával takarítás előtt. Thank you very much!

Az én Betty lakótársam mindig besózza a csigát

Nem sokkal az első lakótárs beköltözése után jött egy másik, csak hogy fokozzuk az élvezetet. Legyen a neve Betty. Annak ellenére, hogy a főbérlőm a szobákat csak és kizárólag diákoknak adja ki ( khm kivéve nekem),  az új lakó kora közel sem volt annyi, amire az ember rávágná, hogy egyetemista. 33 éves, gondolom szingli, aki a szolidabbnál is szolidabb életet él. Ja és eredeti lusta angol.

Nos, eme lakótársammal az égvilágon semmi baj nem volt. Viszont neki sincs az ínyére a takarítás, folyton krákog és bagózik. De legalább nem énekel.

Betty imádja a kényelmet, minden szempontból. A három hónap alatt egyszer sem láttam főzni vagy sütni, csak annyira, hogy berakja melegíteni a készen vett Tesco-s pizzát vagy lasagne-t. Mindig kettő de inkább három mirelit pizza csücsül a mélyhűtőben. Legalább nyugodt szívvel foglaltam be már az egy helyett kettő polcot.

Amikor esik az eső Angliában, akkor gyakran megjelennek a meztelen csigák ( vagy zsellér csúszómászók), akik vagy amik nem restek bekúszni a konyhapadlóra. Betty meg nagy szeretettel pusztítja el őket, szépen besózza az állatokat. Azonban azt már elfelejti, hogy ki is kellene vinni őket, hogy ne tapossuk szét a belüket. Szóval az eső utáni reggelemet a besózott csigák kilapátolásával indítom. 

Egyébként Betty valamiért mindig maximum négy napot tölt a házban, mert utána mindig elutazik. De ha megy a mikró, vagy cigiszag van vagy egyszerűen éjjel krákogásra, köpésre vagy köhögésre ébredek fel  akkor tudom, nem vagyok egyedül. 

Összegezve 

Ez a laza poszt azért született, hogy megnyugtassalak, ha nem bírod a többieket. Amúgy nem, csak megragadtam az alkalmat, hogy semelyik lakótársam nem tud magyarul és azt se tudja, hogy róluk írok. 

Nem tudom, hogy egy átlagos lakótárs viszonylatban ők még istenesek vagy borzasztóak, de az is lehet, hogy velük az ég világon semmi gond sincs. Lehetne rosszabb is. Például még több gond lenne velük, ha lopnának vagy bele ennének a heti kajámba, mert ráunnak a mirelit kotyvalékokra és inkább valami mást ennének. Vagy ha hangosabban bömböltetnék a zenét vagy áthívnák a még hangosabb barátaikat. Vagy nem is tudom. És hogy milyen lenne az ideális lakótárs? Csak takarítson el maga után. A besózott csigát tüntesse el íziben. Ennyi. 

Utóirat: Természetesen én sem érzem magam tökéletes lakótársnak, de mindig viccesebb másokról írni.