Mit ér meg egy szlovén Erasmus? – interjú
 
 

Mindig is lázba hozott, ha erasmusos egyetemisták történeteit elcsíphettem. Egyik évfolyamtársam, Répászky Márk a Szlovéniában eltöltött egy éves erasmusos életébe engedett betekintést. 

Lehet, hogy csak az én koncepcióm az, hogy ha már külföldre mennék tanulni, akkor minél messzebbre tervezem. Te miért pont Szlovéniát választottad?

Több szempont miatt is erre az országra esett a választásom. Elsősorban veled ellentétben engem nem a távolság vonzott, még kapóra is jött hogy közel kerültem Magyarországhoz, így többször is haza tudtam jönni, például Karácsonykor, viszonylag gyorsan, olcsón, egyszerűen. Másrészt vonzott eme kis ország rengeteg természeti szépsége. Mindene megvan, amit szeretek és ami nálunk hiányzik: rövid kis tengerpart, hatalmas hegyek, gyönyörű tavak, mesés kis falvak. Ráadásul Olaszország és Horvátország is csak egy karnyújtásnyira van, így tudtam gyakorolni az olasz nyelvtudásomat és gyakran utazhattam a másik két kedvenc mediterrán országomba is. Ennyi az egész. Maga az Erasmus program pedig rendkívül sokat megér, még egy kis csúszást is… Ugyan is rendkívül sok dologra megtanít, amit most biztos hogy nem fogok végig felsorolni, mert azzal elmenne egy fél nap is… 

Sajnos sok egyetemen macerás procedúra az, ha a diák Erasmusra megy. Neked milyen nehézségekkel kellett szembenézned?

Maga a kijutás nem volt olyan nehéz, ahogy az ezzel járó papírmunka sem. Bár fontos odafigyelni minden apró részletre, az összes papírra és igazolásra, az előzetes kreditakkreditációs kérvényekre. Viszont a Szlovéniában töltött külföldi két szemeszter miatt valószínű, hogy itthon csúszok az egyetemmel, mert sok tantárgyat nem tudtam elfogadtatni itthon. Más problámát nem észleltem az Erasmus rendszerével.

Milyennek találtad az ottani oktatási rendszert? Mennyiben más a magyartól?

Az volt a legjobb a szlovén egyetemben, hogy sokkal emberközpontúbb, hallgató barátabb, az órák gyakorlatiasabbak. Lehet, hogy csak velünk, erasmusos külföldiekkel kivételeztek, de rendszeresen szerveztek nekünk programokat. A tanáraim felhívására önkénteskedtem például a síugró világbajnokságon, az isztriai maratonon és egy Harley Davidson motoros felvonuláson (több napos rendezvények) is. De volt nemzetközi gasztronómai kóstolás is, ahol megismerkedhettünk a nemzeti ételekkel. Tetszett, hogy olyan programokat szerveztek, ahol közelebb kerülhettünk a szlovén és más kultúrákhoz is. Sok terepgyakorlaton vettünk részt, meglátogattunk például természeti parkokat, ekológiai borászatot, stb.

Ha jól tudom, a tanulás, önkénteskedés és természetesen a szórakozás mellett dolgoztál is, ráadásul nem is akárhol! Milyen volt a portoroži Kempinski hotelben? 

Először számomra olyan volt ez a szálloda mint egy álom, egy mesebeli kastély… Az egész hotel egy palota mintájára épült, hatalmas kerttel, már régebben is jelentős volt. Belülről, szervezetileg azonban nem volt annyira más, mint a többi budapesti ötcsillagos szálloda. Talán a menedzserek kicsit precízebbek, közben valahogy mégis lazábbak, közvetlenebbek voltak. Nagyon szerettem volna, ha recepciósként vesznek fel, de az anyanyelvi szintű szlovén nyelvtudás hiányában valamint a diák státuszom miatt csak reggeliztető illetve felszolgálóként tudtam ott dolgozni. Mivel gyakornok voltam, ezért körülbelül 5 euró/óra volt a bruttó fizetésem, de ebből minden adólevonás után csak olyan 3,8 euró/óra ha maradt. De az Erasmustól is kaptam egy kis támogatást minden hónapban, így azért nem volt olyan rossz dolgom.:)

Ha már a megélhetésnél tartunk, hogy láttad az ottani életszínvonalat?

Azt tudni kell, hogy nagyon sokan érkeztek az országba az ex-jugoszláv tagállamokból, így sok a bosnyák, szerb, horvát, makedón nemzetiségű, akik pont a magasabb életszínvonal miatt hagyták el a hazájukat. Szerintem még a magyar életszínvonalat is meghaladja egy  kicsivel a szlovén. Úgy láttam, hogy az emberek szívesen járnak el éttermekbe, bárokba, többet költenek szórakozásra, sportra, mint mi, magyarok. Rendkívül fejlett ez a pici ország! Ügyelnek a környezetvédelemre, a megújuló energiaforrások használatára. Nem csoda, hogy Ljubljana 2016-ban elnyerte az Európai Zöld Főváros címet. Persze a kisebb városokban, falvakban, ahol párszor én is jártam, más a helyzet, hasonló mint nálunk. De még is mindenhol tisztaság van talán ezért nevezik Közép-Kelet-Európa Svájcának?  Szlovéniában nagyon fontos iparág a turizmus, és ügyesen ki is használják az adottságait. Nem csoda, hogy a hotelben is orosz vendégtől kezdve amerikai, brit, olasz, svájci, spanyol, lengyelen keresztül az ukránig igen sok nemzetiség, még a magyar is megfordult. Tehát volt alkalmam mind a német, az olasz a magyar és orosz nyelvet is használnom.

És a szlovén?

Csak úgy ragadt rám. Lehet hogy azért mert már beszéltem előtte valamennyire oroszul? Kiutazásom előtt nem kezdtem el tanulni, mert csak az egyetem keretein belül voltak nyelvi óráim, heti egyszer, pénteken délután 3-tól 6-ig, jó intenzív kurzus, a legjobb időpontban…J Ezenkívül kint rendszeresen újságot olvastam, beszélgettem a helyi barátaimmal, kollágáimmal és valahogy egy év alatt majdnem középszinten elsajátítottam a nyelvet. Szerencsére a szlovének nagyon jól tudnak angolul, még TV-ben és a mozikban is angolul mennek a filmek, így soha nem jelentett problémát az interkulturális kommunikáció.

Untig feltett kérdésem: Nem volt honvágyad?

Különösebben nem éreztem hiányérzetet, meg a közelség miatt az egy év alatt sikerült kétszer is hazalátogatnom. A családdal és barátokkal természetesen facebookon, skype-on és viberen tartottam a kapcsolatot és ez nagyon bevált. Viszont a külföldön töltött idő alatt újra rájöttem,  hogy milyen klassz dolgok vannak itthon is, hogy mennyire király hely Budapest, felértékelődött bennem a Balaton is, a sok szép emlék mégis csak ide köt. Ezek főleg akkor jöttek elő, amikor előadásokat tartottunk a saját országainkról a nemzetközi esteken, vagy nemzetközi konferenciákon. Viszont most már Szlovénia hiányzik. Annyi jó emlék és élmény született kint, megszoktam a környezetet, az életmódot, az embereket. Rengeteget utaztam kint is, az országon belül vagy a szomszédos országokba. Állandó utazóként rájöttem, hogy külföldön érzem otthon magam. 

De Szlovéniát is megkedvelted annyira, hogy már vissza is mentél mint turista, igaz?

Igen, nem kicsit… Nem is egyszer! Hazaköltözésem óta már négyszer utaztam Szlovéniába és mindig felkerestem a helyet, ahol éltem és dolgoztam, még az egyetemet is. Olyan jó volt nosztalgiázni! Ráadásul amilyen kicsi az ország, annyira sok a látnivaló! Sajnos valahogy kevesen fedezték még fel, pedig érdemes lenne! Bár annak ellenére, hogy több ismerősöm nem hallott a híres szlovén üdülőhelyekről, egészen sok magyar turistával találkoztam kint, és hazajövetelem óta nem titkolt célom, hogy feltegyem Szlovéniát a turisztikai térképre is élménybeszámolók, előadások tartásával, saját írásaimmal!